Jankai Béla

Már 44-ben, a bika jegyében stb… Anyukám firstclass énekesnő, apukám technikai szakember-villanyszerelő- gyermekeként egy időben sajátítottam el a zene, és a technika tudományát… Persze, hogy mennyire, azt azok döntik el, akiknek játszom, vagy akik az általam szerelt, vagy beüzemelt berendezéseket használják (persze akik még élnek, és nem rázta meg őket az áram). A zenét már korán, 5 éves koromtól kezdtem tanulni, egyből zongorával, amit fel sem értem, de 6 évesen már a Für Elise-t játszottam a szomszédok legnagyobb örömére….. A klasszikus tanulmányaimat még vagy 15 évig sikerült folytatnom, de miután tudatosodott bennem, hogy annyi szerzőnek (tudjátok Bach, meg Mozart, meg ilyenek) annyi rohadt sok szerzeménye van, már egy kicsit unalmas lett a dolog, meg persze belecsaptam a könnyűzenei (rock…) világába, valahogy az jobban érdekelt. Ja, tanultam a könnyűzenét is egy pár évig, egy olyan tanárom volt, le a kalappal, le is vizsgáztam a vendéglátóból kategória vizsgára:(Ugord át, ha nem érdekel)
NA, akkortájt a könnyű-zeneművészet szakmai „működési” engedélyhez kötött tevékenység volt. A működési engedély szabta meg a tevékenységét, a honorárium mértékét, a zenészeknek három vállfaja létezett:

• Tanult (vagy kevésbé tanult) vendéglátós zenész az Országos Szórakoztató Zenei Központ (OSZK) vizsgáján kapott minősítést, kategória vizsgát és mehetett ennek megfelelően a restibe, vagy az elegáns hotelbe játszani.
• Tanult (vagy kevésbé tanult) tánc-pop-rock zenész, aki az Országos Rendező Iroda (ORI) vizsgáján szerezhetett csoportos, vagy egyéni engedélyt.
• Engedély nélküli általában tudatlan, tehetségtelen zenészek, akik az említésre sem méltó zenei tudásukat külsőséggel, vagy a szokottól eltérő szövegeikkel próbálták kiegészíteni. Ezeket alternatív zenekaroknak hívták (tisztelet a kivételnek)

Na, ezek a vizsgák általában ténylegesen megköveteltek zenei tudást, azonban a vizsgabizottságok tagjai nem mind rendelkeztek ezzel, esetleg fülük sem volt, de bizonyos belügyi körökben jól feküdtek… ezek előtt kellett vizsgázni…
Szóval ezek a vizsgák min. az érettségi bemutatását követelték, amikor én vizsgáztam, 16 évesen nem volt érettségim, így csak úgynevezett ideiglenes engedélyt kaptam. Nem vágytam vendéglátós babérokra, így egyből kaptam egy szerződést 1978 őszén az akkor renitensnek számító Randevú disco-ba. Tudnotok kell, hogy akkor 1órás „gépzene” mellet kötelező volt a kocsmáknak, discok-nak 15 perc élő zenét is szolgáltatni……Na ezen a hihetetlen (rejtőjenősemtudnáleírni) helyen, ahol naponta késeltek, meg ilyenek, és természetesen 18 éven aluliak még a kerületbe sem tehették be a lábukat, na 16 évesen kaptam egy szerződést, hogy egy hétig helyettesítsem a zongoristát (óránként 15 perc). Szerintetek? Este 9-kor kezdtem az első menetet, három részeg esett át rajtam, a második menetben kettő, meg egy kurva a stricijével én meg játszottam a Gyöngéden Öleld át Anyádat, c. aktuális Korda slágert, na a harmadik menetben már otthon voltam, és megfogadtam, hogy még vendégként sem megyek ilyen helyre….. Ezt sikerült 11 évig betartanom…a többit később (beszartok). Ennyit a 70-es évekről
Hát átléptem a nagykorúság korhatárát, ez sem volt egyszerű. Megfogadtam, hogy 18. szülinapomon nyilvános helyen fogok inni valamilyen alkoholos italt, mert már nekem bizony szabad. Sétáltam a kőrúton, és összefutottam az akkoriban alakult Karthago énekesével, Takáts Tomival, úgyhogy mivel neki sem volt épp semmi dolga, megbeszéltük, hogy ezt az italozást közösen fogjuk elkövetni, betértünk az első boltba, kiválasztottuk a megfelelő italt, azt hiszem valamilyen szutyok bor lehetett, és megbeszéltük, hogy a Kőrúton sétálva elfogyasztjuk. El is kezdtük, én mindenki képébe belevigyorogtam, és furcsa, ijedt tekinteteket láttam, nem hiszitek el, hogy aznap vezették be a „Közterületen tilos alkoholt fogyasztani” törvényt. ….ennyi..
81-ben megalakult a Prognózis. A zenekar létrehozásában több ember segített, az egyik Kiss Jani barátom, aki nagyon jó dobos volt, közös zenekarunk is volt, ha jól emlékszem Pánik néven, ebből lett a Stress, amivel 80-ban sikerült úgy ORI vizsgáznunk, hogy a bizottság a „nem felelt meg, vizsgáját jövőre sem ajánljuk” feliratú táblát mutatta fel, mire persze fel is oszlottunk, bár a zenekar a mai napig létezik. Na, Prognózis…
Számomra a mai napig megfoghatatlan a Prognózis sikere. Persze nem volt olyan látványosan sikeres, mint az akkori nagy zenekarok, nem volt olyan hangos és közérthető, egy kicsit talán többet mondott a többieknél, de nem volt elvont, úgy hívták, haladó, progresszív irányzat. A zenekar megalakulását követően részt vett egy pár nagyobb fesztiválon, amikre akkoriban az ország összes részéről jártak az emberek, így pár hónap után minden koncertünk telt házas lett. Igaz nem mentünk be a több ezres csarnokokba, megelégedtünk a több száz fős klubokkal, ez jobban is állt a stílushoz, viszont hét év alatt több, mint ezer koncertünk volt, zömében telt házas, szóval jól éltünk…. Persze voltak jó dalaink, amiket ronggyá játszott a rádió, (Tele van a város szerelemmel, Hajsza közben,…) de voltunk letartóztatva is, csak erről nem készültek képek, csak jelentések……erről az időszakról könyvet lehetne írni, de nem írunk.
Ennek is vége lett, mint a múlt rendszer bukásával együtt a lázadó rock zenének, hisz már nem volt mi ellen lázadni, jött a nagy kérdés: na most mi a francokat csináljak? Hívtak zenekarok, tudtam, hogy melyikben ki mennyit lop, szemétkedik, stb.. ezekre nem voltam kíváncsi. El kezdtem foglalkozni a stúdiótechnikával - mégis csak ez a szakmám – és gyakorlásképp különböző stúdiókban dolgoztam mint hangmérnök. Hát rá kellett jöjjek, hogy saját stúdiót kell alapítani, de miből? Külföldi vendéglátó! Megvan, heuréka. Ott lehet sok pénz keresni, voltam katona, majd itt is összeszorítom a fogam, de ami jött, arra nem számítottam: